Julianus barát

Ezen Wiki oldalon van szó utazásáról. Az angol nyelvű Mikes Journal of Eurasian Studies 2009. október-decemberi számában Aybolat Kushkumbayev (aki a magyar népnév középkori írott forrásokbani előfordulásával foglalkozik) talán részletesebben leírja angolul (egyébként a Wiki oldal angolul is megvan) Anninskij nyomán (aki nem festi le túlságosan szépen a magyarokat):

We also get information about the hard resistance of the Magyars against the Mongols from Brother Julian. This Hungarian monk of the Dominican order visited the territory where the Eastern Magyars were living between the years 1235-1238 twice. Brother Julian was sent to the East exactly with the task of finding the Eastern Magyars, the relatives of that people which was living in the Hungarian Kingdom in the Carpathian Basin. This self‐sacrificing man lacked needs and suffered from hunger and thirst in the course of his long travel, buried all those who accompanied him, but finally he found those whom he wanted to find so desperately. He met a Magyar woman in one of the towns of Volgan Bulgaria. This country had been situated in eastern or south‐eastern direction from the country of the Eastern Magyars. The woman showed Brother Julian the way into her original homeland. We can read the followings in the given written source: "In one of the large towns of that region, which was defended by fifty thousand soldiers, the monk found a Magyar woman, who was married off into Bulgaria from that country which had been searched by Brother Julian. She showed the monk the way to her homeland, and added that he can find those whom he is looking for, after a two days' travel. It really happened so. He found them close to the Large Atil‐River." [Anninskij, 1940, p. 82.]. So, the text of the report informs us that Brother Julian did not have to take a long way already to that place where the eastern Magyars were living. (The name of the Atil River might mean not the Volga River itself in this case, but one of its affluents, probably the Belaja River.) It is clear that the country of the Eastern Hungarians was on the left bank of the Edil (Atil, Itil) river (of the Volga River). Having followed the indicated route, Brother Julian really found his far‐living relatives, and he could make himself understood with them in the Magyar language. His meeting with the Eastern Magyars justified his hopes.
As he tells it in the referred written source: "Those, when they noticed him and got to know that he is Magyar, got very glad, that he arrived. They led them around to show him their homes and settlements, giving him many questions about the king and the Kingdom of their Christian brothers. They listened to all what he wanted tell them very attentively, about faith and other things, and they understood each other, because their language is perfectly Hungarian. They are Pagans, they have no idea about God, but they neither worship idols. They live just like animals. They do not cultivate land, eat horses, wolves and anything like that; they drink horses' milk and blood. They have many horses and a large amount of arms and they are very brave in fights. They remember that those Hungarians derive from them, but they did not know, where they could be found that time. The Tatar nation lives in their neighbourhood. But those Tatars, fighting with them, could not defeat the Magyars, on the contrary, they themselves were defeated in the first battle. For this reason, the Tatars selected them as friends and allies, and this way they devastated 15 kingdoms together" [Anninskij, 1940, p. 82].
—
A magyarok mongolokkal szembeni kemény ellenállásáról is kapunk információt Julián testvértől. Ez a domonkos rendi magyar szerzetes 1235-1238 között kétszer is meglátogatta azt a területet, ahol a keleti magyarok éltek. Julián testvért éppen azzal a feladattal küldték keletre, hogy felkutassa a keleti magyarokat, annak a népnek a rokonait, amely a Magyar Királyságban élt a Kárpát-medencében. Ez az önfeláldozó ember hosszú utazása során nélkülözte a szükségleteket, éhezett és szomjazott, eltemette mindazokat, akik elkísérték, de végül megtalálta azokat, akiket oly kétségbeesetten keresett. Volga Bulgária egyik városában találkozott egy magyar asszonnyal. Ez az ország a keleti magyarok országától keleti vagy délkeleti irányban feküdt. Az asszony megmutatta Julián testvérnek az utat az eredeti hazájába. Az alábbiakat olvashatjuk az adott írott forrásban: "Annak a vidéknek egyik nagy városában, amelyet ötvenezer katona védett, a szerzetes talált egy magyar asszonyt, akit abból az országból, amelyet Julián testvér felkutatott, Bulgáriába házasítottak. Az asszony megmutatta a szerzetesnek az utat hazájába, és hozzátette, hogy kétnapi út után megtalálja azokat, akiket keres. Ez valóban így történt. A Nagy Atil-folyó közelében találta meg őket". [Anninskij, 1940, 82. o.]. A beszámoló szövege tehát arról tájékoztat bennünket, hogy Julián testvérnek nem kellett hosszú utat megtennie már ahhoz a helyhez, ahol a keleti magyarok éltek. (Az Atil folyó neve ebben az esetben talán nem magát a Volgát, hanem annak egyik mellékfolyóját, valószínűleg a Belaja folyót jelentette.) Egyértelmű, hogy a keleti magyarok országa az Edil (Atil, Itil) folyó (a Volga) bal partján volt. A jelzett útvonalat követve Julián testvér valóban megtalálta távol élő rokonait, és magyar nyelven tudott megértetni magát velük. A keleti magyarokkal való találkozása igazolta reményeit.
Ahogyan azt a hivatkozott írott forrásban elmeséli: "Azok, amikor észrevették őt és megtudták, hogy magyar, nagyon örültek, hogy megérkezett. Körbevezették, hogy megmutassák neki otthonaikat és településeiket, sok kérdést adtak neki a királyról és keresztény testvéreik országáról. Nagyon figyelmesen hallgatták mindazt, amit mondani akart nekik, a hitről és más dolgokról, és megértették egymást, mert a nyelvük tökéletesen magyar. Pogányok, nem tudnak Istenről, de bálványokat sem imádnak. Úgy élnek, mint az állatok. Nem művelik a földet, nem esznek lovat, farkast és semmi ilyesmit, hanem lótejet és lóvért isznak. Sok lovuk és sok fegyverük van, és nagyon bátrak a harcokban. Emlékeznek rá, hogy azok a magyarok tőlük származnak, de nem tudták, hol találhatók akkoriban. A tatár nép a szomszédságukban él. De azok a tatárok, akik velük harcoltak, nem tudták legyőzni a magyarokat, sőt, ők maguk is vereséget szenvedtek az első csatában. A tatárok ezért választották őket barátnak és szövetségesnek, és így együtt 15 királyságot pusztítottak el." [Anninskij, 1940, p. 82].

Kállay Ferenc A pogány magyarok vallása...

...című könyvében (37. oldalon) megvan latinul:

Julianus szavain épül, ki a hátra maradt volga földi magyarokról irja "pagani sunt, nullam dei notitiam habentes, sed nec idolavenerantur, sed sicut bestiae vivunt etc.

Julián ellent mond magának, mert azt irja, hogy a hátra maradtak falukban s házakban laktak (circumducentes eum per domos et villás) az ily állandó lakással bírókat pedig bestiáknak nem nevezhetni. (Lásd 37. old.)

Na ez az az adatsor, amit majd mindig meghagynak, hogy rólunk negatívat tudjanak írni. Szépen passzol azon törekvésükhöz, hogy a "kannibál" szamojédok legyenek a magyarok rokonai.
Ugyanakkor az Ősi Gyökér 2018/1-2. számában bemutatott...

Czakó Gábor Nyelvünk aranyágya...

...című könyvben szereplő sorok alapján ez szándékos hamisítás is lehet:

Julianus barát útibeszámolóját (Magna Hungáriáról) – feltehetően emlékezetből – Richardus jegyezte le. A Régibb és az Újabb Magyarország együttműködése, esetleges egyesítése fenyegetést jelentett a német, francia és orosz uralkodói réteg számára.

Julianus magyarjai

Honnan származtak?

A Szkítia címnél, Szkítia és Jugria témájában Bakk István és Bakk Erzsébet: Magna Hungaria – Nagy-Magyarország és a blakusok című az Ősi Gyökér 2019-20/1-4. sz. megjelent cikkükben elővezetett, Gombocz Zoltán féle téma (A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány In: I. Scythia. II. Magna Hungaria. III. Jugria. (Nyelvtud. Közlemények. XLV. 1918. 129-194.; XLVI. 1923. 1-33. p.) fejleményeit követők szerint nem teljesen úgy volt, ahogy a – talán félrevezetett – Gombocz megírta.
A finnugor őshaza dogmája felé terelt GZ vitapartnere, az Ősi Gyökér 1974. 2-6. számában bemutatott Halasi Kun Tibor bizonyítja, hogy a Julianus által talált magyarok nyelvük alapján nem lehetnek északról valók:

Ha a volgai magyarok elődei tényleg obi-ugorok (vogulok) voltak és tényleg 465 körül vándoroltak az Ob mellékéről a Volga-Káma mellékére, akkor nyelvük szókincse Julianus korában csak vogul és török eredetű szavakból állhatott. Viszont Julianus korában a dunai-magyar nyelv már majdnem olyan volt, mint ma.

Az ŐGY cikkírója hozzáteszi:

Ha tehát a volgai magyarok tényleg a vogulok leszármazottai voltak, akkor őket kb. 800 évvel később semmiesetre sem érthette úgy, hogy bennük olyan magyar testvéreket lásson, akiket haza akart hozni, hogy megtérítse őket, s ezért 1238-ban is felkereste őket.